Ezer ágán ezer fészek

Ugyan mit kívánna a mai ember a jó tündértől, ha elébe toppanna egy erdei ösvényen? Hogy maradjon meg ez a madárdalos erdő, hogy benne minden tavaszon szólaljon meg a kakukk, csattogjon a fülemüle, vidáman rikkantson a sárgarigó, és búgjanak a vadgalambok. Hogy békésen futkározhassanak a mókusok az öreg fák ágain, s hogy egyáltalán maradjanak vén, odvas fák, amikbe harkály vájhatja odúját, s ahova később újabb és újabb albérlők költözhetnek majd be: cinegék, csuszkák, seregélyek, légykapók vagy rozsdafarkúak.
Ha csak kicsit is odafigyeltél arra, ami körülötted történik, biztosan észrevetted már, hogy mennyire megfogyatkozott az állatvilág az erdőkben, parkokban, réteken egyaránt. Kevesebb a rigó, a poszáta, a pacsirta, a gyík és a béka. Szakemberek jelzik nap mint nap: kipusztulás fenyegeti például a réti sast, az uhut meg a kövirigót. Évről évre kevesebb az öreg erdő - a csalitokat, bokrosokat, ahol ezernyi madár fészkel, sokszor épp a költéskor, májusban irtják ki!