Állathatározó II.

A tanuló ifjúság, a természetkedvelők ismereteik gyarapítása végett érdeklődnek környezetük állatvilága iránt. A kertészek, mezőgazdák, erdészek, általában a növényvédelem szakemberei hivatásuknál fogva igyekeznek a hasznos és kártékony állatvilág tagjait felismerni. A tankönyvek és az erre vonatkozó szakkönyvek azonban vagy csak általános ismereteket közölnek, vagy csak egy kis állatcsoportot tárgyalnak részletesen. Így hazánk mintegy 30000 állatfaja között nem könnyű eligazodni. A felismerés nehézségét még növeli, hogy a közelálló fajokat sokszor csak nagyítóval látható apró sajátságok különítik el.
Az Állathatározó ezért a főbb állatcsoportokat, jellegzetesebb megjelenési típusokat, azok könnyű felismerése érdekében élő állatokról készült művészi fényképekben is bemutatja. A felismert állatcsoport speciális morfológiai bélyegeit feliratokkal ellátott rajzokkal szemlélteti. A gyakran mikroszkopikus kicsinységű különbségekre pedig több mint 8000 részletrajz mutat rá. Sokakat elriaszt az a körülmény, hogy meghatározáskor a szöveg szerinti kétféle jellemvonás között kell választani, s mindaddig azon a tételen kell haladni tovább, amely a meghatározandó állatra ráillik, amíg csak el nem jutunk az állat fajnevéig. Az Állathatározó páratlanul gazdag szemléltető anyaga s majd a kitartás útján megszerzett gyakorlat azonban mindenkit átsegít a kezdeti nehézségeken. Az Állathatározó kiemelkedő érdeme nemcsak az, hogy két kötetben felsorakoztatja teljes állatvilágunk legfontosabb képviselőit s így biztos áttekintést nyújt rendkívül gazdag állatvilágunkról, hanem az is, hogy irányt mutat a latin és magyar állatnevek legújabb szabályok szerinti helyes írásmódjára, használatra is.